Jani házhoz ment a lóalkatrészért

Nem lenne értelme ismét arról értekezni, miként és hogyan rúgta ki a Nap TV-t az MTV, jogos volt-e, avagy jogtalan az eljárás, jó volt-e, avagy rossz a Napkelte, az előző kérdés ugyanis jogi, az utóbbi, pedig ízlésbeli. Az viszont megér egy misét, hogy mit ad a nézőknek az új műsor.
Azt gondolom, nincs mit vitázni a tényen, hogy a Ma Reggel cseppet sem hasonlít Pallasz Athene-hoz, akiről köztudott, hogy teljes fegyverzetben pattant elő Zeusz fejéből. Ennek a műsornak az előképe sokkal inkább azokban a tud. fan. filmekben keresendő, amelyek arról szólnak, hogy valamely klónt, még teljes „elkészülte” előtt szednek ki az érlelőből.
Nem arról szeretnék írni, hogy egy összekapkodott műsort láthatunk most már hetek óta, az azonban szintén megérne egy misét, hogy ez a reggeli micsoda, miért éppen azokat az elemeket vette át elűzött elődje fegyvertárából, amelyek miatt jogosan kritizálták azt. Ha elfogadjuk ugyanis azt az erősen vitatható vádat, amelyet a jobboldal használt évek óta a Napkeltével szemben, hogy az „MSZP házimozija”, akkor ez a mostani „kicsit savanyú, kicsit sárga” utód nyilvánvalóan a Fideszé. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a műsor legitimációs folyamatába beszállt maga Orbán Viktor is.
A műsor szerkesztői, az alapvető jó ízlést sem tartják mércének, hiszen Vona Gábor vendégeskedésekor a legnagyobb cinizmusról tanúbizonyságot téve, Bethlen Jánost állították a kérdező-trojka élére, azt a műsorvezetőt, akit az említett pártelnök alig néhány hete szólított fel a Nap TV Össztűz című rovatában, hogy költözzön Izraelbe. A Ma Reggel adásában tehát, még jóval az inkriminált rész előtt elkezdődött a stúdió felmosása Bethlennel. A dolog csak folytatódott, amikor a műsorvezető, kicsit feszengve, heherészve próbálta tompítani Vona legutóbbi kirohanását. A riportalany ezek után cinikusan mosolyogva forgatta meg ismét a kést a mi Janinkban, és ekkor elérkezett az a nem várt pillanat, amikor semmi sajnálatot, vagy részvétet nem éreztem a műsorvezető iránt, aki belegyalogolt ebbe a jó előre oda készített csapdába. Maga a műsorszám – mondanom sem kell - úgy folytatódott, mintha még mindig az a bizonyos Nap TV-s adás menne. Behtlen behúzott nyakkal kérdezgetett, látszott rajta, kicsit fél, hogy ismét elküldik és lehet, hogy most egy Izraelnél is melegebb helyre, a másik két kérdező, pedig mintegy munkamegosztásszerűen igyekezett eljátszani a jó és rossz rendőrt, ám az előadás nem sikeredett valami fényesen. Vona uralta a terepet, és szemmel láthatóan élvezte a helyzetet, oly annyira, hogy időnként felhívta a riporterek figyelmét arra, mit kellene kérdezniük ahelyett, amit éppen igyekeznek megtudni.
A stúdióban szemmel láthatóan felhőtlenül jól érezte magát mindenki, talán csak Bethlen és néhány ezer néző fészkelődött zavartan, látva a produkciót.