Magamról

Saját fotó
Talán nem meglepő, hogy becsuktam egy jobb időre várva az előző blogomat, a MÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ Van ??????????-t. Ma ugyanis nem a kérdések idejét éljük, itt csapkod a Viharmadár, így mi mást is tehetnék, jövök a szélfelőli átjárón, várva a nyugodtabb időt, amikor ismét kérdezhetek.

2009. szeptember 30., szerda




Dog Comedy

 
Péntek óta csak nézek, mint a moziban, az MTV lesüllyedt oda, ahová, még ettől a nagy múltú, kis jövőjű intézménytől sem vártam volna, és éppen ez a kulcsszó – legalábbis azt hiszem - a jövő. A közélet óceánjának arra a tengerfenéki pontjára, ahová sikeresen lenavigálta az intézményt a vezetés, már nem hatol le a józanész napsugarának még a töredéke sem.A már említett napon felbugyogott a hír, hogy ennyi volt, útilaput kötöttek a Nap Kelte producerének és műsorának talpára. Félreértés ne essék, az alábbiakban szót sem ejtek arról, hogy milyen minőséget képvisel ez a műsor, ugyanis a minőségnek a történtekhez semmi köze. A Nap Kelte olyan, amilyen és ezt megbízható szinten hozza éppen húsz éve. Ha a köztelevízió urai által rossznak ítéltetett, hát olyan, ha jónak, akkor meg olyan, ezeknek a dolgoknak ugyanis közük sincs a kirúgáshoz. Az egész dolog olyan - hogy is mondjam - nagyon magyar, és ez a legelszomorítóbb a történtekben, mit nekünk szerződés, kit érdekelnek az olyan hülye kis dolgok, mint felmondási idő, meg ez, meg az.

Kutyakomédia zajlik már megint a szemünk előtt kedveseim, a kuratórium, ugyanis nem járult hozzá az MTV újabb hitelfelvételéhez, és ez volt az a mondva csinált indok, amire a vezetés már hosszú ideje várt azért, hogy léphessen az erősen baloldali beállítottságú reggeli show ellen, a Nap Keltét kirúgták, a Ma Reggelt behúzták, és mindezt alig néhány óra leforgása alatt. Az új műsor egyik markáns - és nem is nagyon bújtatott - üzenete már az első adás alkalmával felbocsátatott a műholdra, ugyanis két politikus vendég volt a stúdióban, az egyik Suchmann Tamás - aki finoman szólva sem tartozik az MSZP pozitív arcélét erősítő politikusok közé – a másik az a Semjén Zsolt, aki több mint két éve a Kossuth téren bejelentette, hogy a kereszténydemokraták és a fiatal demokraták bojkottálják a Nap TV produkcióját. Nos, sokunk örömére a bojkottnak immár vége. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a második adás, amelyben szinte melegváltásban érkezett Kósa Lajos és Rogán Antal, miközben a kiegyensúlyozottság látszat szellemében a kormánypártot az erősen vitatható teljesítményt nyújtó romaügyi államtitkár képviselte.

A két műsor cseréjét, ki - ki politikai beállítottsága szerint ítéli meg, szó sem esik arról, melyik jobb vagy rosszabb, márpedig ha a politika - és ezt láthatjuk húsz esztendeje - a médiát nem annak tekinti ami - üzenetek közvetítőjének - hanem letarolandó harctérnek, akkor a közszolgálati média oda jut, ahol most van, az az a bányász béka ülepe alá néhány száz méterrel. Legalább akkora baj, ha egy politikus arról nyilatkozik, hogy meg kell menteni egy műsort, mintha tapsikol annak megszűnte okán.

Látva az új műsor első három adását, meg kell mondanom, ebbe a műsorfolyamnak csúfolt másfél órás valamibe komoly ízléssel bíró ember - és nem győzöm hangsúlyozni, nem politikai beállítottsága okán - nem fogadhat el meghívást, nem adhatja ugyanis az arcát egy ilyen arcátlan módon létrejött produktum legitimizációjához, aminek szemmel láthatólag más célja sincs, mint az MTV vezetésének kétségbeesett átmentése egy egyelőre még jövőidejű kormány esetére.

Papp Gergő - a műsor vezetője - akit nem egészen érthető módon úgy hirdetnek, hogy Ő fémjelzi a produkciót kissé ügyetlenül, téblábol a Fashion Cafek-ből néhány éve kirakott stílusú bútorok terében - a kényelmetlen kanapés, a kifordított kereszttűz és az átbeszélünk egyik asztaltól a másikig - helyszínek között. A stúdió díszlete az egyetlen, ami tökéletesen adekvát a programmal, hiszen a szürke különböző árnyalatai, és a mosott kék fakó színei uralják. Visszatérve a műsorvezető fémjelére, nem értem a mondatot, a fémjel ugyanis a nemes fémek megkülönböztető jelzése, de mióta tartozik ezek közé a leghétköznapibb alumínium?

Mindezeket egybevetve nagy jövőt jósolok a műsornak, mert az ilyen és ehhez hasonlók sora várható mostanság, de nemcsak a műsorkészítésben, hanem az élet szinte minden területen, mert jó néhányan, már idő előtt elkezdenek igazodni, hogy mihez, azt maguk sem tudják, csak megszólalt pici szívükben a vészcsengő, és ilyenkor tenni kell valamit, mindegy mit, bármit, csak tenni, tenni kell. Olyan ez, mint az öncenzúra, amely az esetek zömében sokkal szigorúbb, mint a valós cenzor, akinek, ha ez bekövetkezik, márpedig be szokott – ahogy azt a szocializmus utolsó évtizedei is bizonyították - semmi más dolga nincs, mint mindig kicsit összevont szemöldökkel üldögélni, azt sugallva, hogy megfelelsz, vagy elmehetsz. Így történt ez most is, Medveczky Balázs - ez a köztévét jelenleg uraló középszintű machiavellista - sem gondolkodik másképp a Nap Kelte kiirtásával. Medveczky és csapata úgy véli, két üzenetet is útjára bocsátott, egyrészt a kuratóriumnak üzente, hogy hátrább az agarakkal, másrészt az ellenzéknek, hogy várom agaraitokat, azokat az agarakat, amelyek - és nem értem miért nem tudja ezt az üzenő - darabokra tépik majd mindazokat, akik az elmúlt, közel egy évtizedben nem velük működtek együtt és ezt - mármint az eltelt időt - nem anulálja egy ilyen elkeseredett, demonstratív lépés.





Nincsenek megjegyzések:

ÍZ -LELŐ,: Az íznél is fontosabb néha szubjektív viszonyom az ételhez

BÉCSI KRUMPLISALÁTA



Amikor -hol máshol- Bécsben bécsiszeltet eszik az ember, szinte fel sem tűnik, hogy az a krumplisaláta bizony kicsit más mint a megszokott, illteve ha nem is más, picit ízesebb. Jelentem utána jártam az apró trükköknek és most közteszem ime a hamisítatlan bécsi krumlisali. Ez egy olyan receptúra, amit ezzel meg azzal meglehet még bolondítani, de minek, nincs rá semmi szükség, ez a saláta így jó ahogy van.







Hozzávalók: 1kg kifli krumpli ( nem ilyen, nem olyan KIFLI), 2 fej lilahagyma, 3 dcl víz, 3 evőkanál finom olívaolaj, 2 teáskanál só, 1 teáskanál feketebors, csipetnyi fűszerpaprika







Elkészítés: A hajába mefőzött és megpucolt krumplit apróra vágom, a tálban alaposan mesgózom borsozom, -ez egy fontos trükkje a készítésnek-, mert a sót és a borsot nem a lébe, öntetbe teszem hanem egyensen krumplira, így sokkal jobban átjárja, majd ameddig felaprítom -nem karikára, hanem apróra- a lilahagymát a krumpli szépen magába szívja a sót és a borsot, ekkor hozzá adom a hagymát és leöntöm az egészet a cukros oljos dresszinggel, megszóróm a fűszerpaprikával, majd néhány órára berakom a hűttőbe. hát kérnémszépen így csinálják ezt Hegyeshalomtól nyugatra.



GYUVECS

(kicsit másképp - római tálban)



Lássunk most egy olyan ételt, ami a legvadabb hidegben is a tavasz, a nyár ígéretét hordozza magában. Nekem - be kell vallanom - mindig jókedvem támad, amikor kinyitom a római tálat, és megcsap ennek a finomságnak az illata, ami olyankor hirtelen betölti a konyhát, és valami nagyon biztonságos, meleg párával leng körül, olyan érzésem van ilyenkor, mintha soha semmi baj nem érhetne, hiszen ezen a gőzfelhőn szinte bármi vész elől magam is ellebeghetek minden sérüléstől, félelemtől és szorongástól mentesen. Néha csak állok a párafelhőben, és szinte sajnálom, hogy ezt a bevallom nem túl könnyű, és nem éppen fogyókúrás ételt megeszem majd, és néhány perc múlva ebből is csak a mosogatnivaló edények hada marad. Ezekben a percekben sajnos mindig újra és újra szembesülök minden dolgok mulandóságával, és ennek az érzésnek elhatalmasodásától semmi más nem tud megóvni, mint a Gyuvecs íze, ami ha lehet, még illatánál is finomabb.



Hozzávalók: 50 dkg marhalábszár, ugyanannyi krumpli, 15 dkg rizs, egy normál nagyságú padlizsán, 4-5 db. nagyobb zöldpaprika, egy nagy vöröshagyma, 4-5 db. paradicsom, 4 evőkanál olíva olaj, fél liter húslé, vagy leveskockából készített lé, 5 gerezd fokhagyma, fűszerpaprika, só bors.



Elkészítés: a hozzávalókat felaprítom, a húst és a padlizsánt apró kockára, a krumplit, a hagymát, a paradicsomot karikára. A rizst többször átmosom, majd az alapanyagokat elkezdem egymásra rakni a kiolajozott római tálban. Alulra a krumpli fele kerül, rá a húst, majd a rizst, a hagymát, a paradicsomot, a padlizsánt, a paprikát - közben természetesen idődről időre óvatosan sózom az alapanyagokat - végezetül az egészet befedem a krumpli másik felével. Ezután a zúzott fokhagymával elkevert alaplével alaposan meglocsolom a tál tartalmát. Nagyon gondosan lezárom az edényt a fedelével, és a tál tartalmát előmelegített, 200 fokos sütőbe téve kb. 90 perc alatt készre párolom.































































































































































































































































































































































































Sólet































































































































(
Nem könnyű, de nehéz)































































































































































































































































Kedvenc évszakomnak, a nyárnak mindösszesen egy hibája van, nem lehet sóletet enni, mert a kánikula és ez az étel együtt, az öngyilkosság egy igen kifinomult formája, ámbár, ha jól végig gondolom, a jó sólet olyan finom, hogy meghalni is érdemes érte, szóval érte és nem tőle. Az étkeknek ez a koronázatlan királya, hosszú éltem során a legkülönbözőbb receptúrák szerint került már elém és belém, egy dolog volt csupán, amiben egyeztek - a babon kívül - az, hogy bárki készítette, mindig fontosnak tartotta meggyőzni vendégeit arról, hogy az övé az egyetlen, igazi, autentikus recept, holott az enyém az! Félre a tréfával, tény, hogy legalább tizenöt féle sóletet ettem már, és mindegyik nagyon finom volt. Az én receptem néhány dologban különbözik az általánosan ismerttől, de ha kipróbálja, rá kell ébrednie arra, hogy az, amit eddig sóletként tettek asztalára, csak sápadt földi mása volt az IGAZI Pálmai - féle csodának.































































































































Hozzávalók:































































































































1 kg nagy szemű (ló) bab































































































































1 kg nyers füstölt libamell































































































































1 kg marhalábszár































































































































1. pár füstölt libakolbász































































































































2 db libacomb































































































































10 - 12 tojás































































































































40 dkg
vöröshagyma































































































































1 fej fokhagyma































































































































3 evőkanál jó minőségű méz































































































































kevés só (a füstölt hústól függően)































































































































pirospaprika































































































































őrölt bors































































































































10 - 15 dkg liszt































































































































10 dkg libazsír































































































































víz a felöntéshez































































































































Kuglihoz (ez egy betét, ami a sütés végére magába szívja az egész étel egységes ízeit, és nagyon finom)































































































































liszt , só, bors, víz































































































































Előkészítés































































































































A babot és a füstölt húst legalább egy éjszakára beáztatom, a tojásokat megmosom, a hagymát és a fokhagymát felvágom. Ezt követi a legfontosabb lépés: az összeállítás, ekkor valamennyi hozzávalót beleteszem a sóletfőző fazekamba (vasfazék a legjobb) alaposan megkeverem, elkészítem a kuglit ( a hozzávalókból egy eléggé kemény kolbászformát gyúrok) ezt a vízzel felöntött, a sóletra teszem (annyi vizet használok, hogy kb. 2-3 újnyival ellepje az alapanyagot. Lefedem a fazekat, majd kenyérbéllel még rá is ragasztom a fedőt. Beteszem a sütőbe az ételt, a lehető legkisebb tűzön, mindenféle bolygatás nélkül, a fedő emelgetés, keverés - kavarás TILOS!, 8-10 órán át sütöm, közben azzal ütöm el az időt, hogy szorongok, sikerül-e ismét az, ami már sokszor megtörtént, az ízorgiától ájult vendégeim dicshimnuszainak szerény elhárítása
.































































































































---------------------------------------------------------------































































































































































































































































































































































































































































































































Sütőtökleves































































































































































































































































Bevallom, nagy rajongója vagyok a leveseknek. Minden ehető nedves és leves, forró dolgot szeretek így ősszel, de nyáron is. Kicsiny hibámnak érzem, hogy a gyümölcslevesek bennem sokkal inkább a tálban felszolgált üdítőital képzetét keltik, ugyanis nekem egy leves gőzölögjön, az áldóját nekije! No, azt hiszem, régen tárulkoztam ki ennyire a Világnak. Ilyentájt nálam a favorit a sütőtökleves. Mondanom sem kell, minden formájában imádom ezt a kiváló tökfajtát, de azért a leves, az mindent felül ír, itt ugyanis egy olyan étekről beszélünk, ami már megjelenési - pardon - tálalási formájában is tökéletesen adekvát az ősszel, okkersárga és selymes, vidám, de mégsem harsány. Amikor jókedvem van, azért szeretem, mert megerősíti az amúgy eléggé ritka pozitív életélményemet, amikor borús a kedvem, azért főzöm, mert tőle várom, hogy mosolygósra hangoljon, tehát sütőtöklevesre fel!































































































































































































































































Hozzávalók: 1 kg sütőtök, 1 db. póréhagyma, 1 kis fej vöröshagyma, 1-2 kisebb krumpli, 2 evőkanál olaj, 2 dl tejszín vagy tej, só, szerecsendió, majoránna, petrezselyemElkészítés: A sütőtök egyik felét és a krumplit lereszelem, másik felét felkockázom. A vöröshagymát apróra vágom. Olajon megpirítom a hagymát, ráteszem a reszelt sütőtököt és a reszelt krumplit, enyhén megsózom. Rövid ideig párolom. Amikor puha a keverék, krumplinyomóval összetöröm, vagy rúdmixerrel pépesítem. Ez a leves alapja. Felöntöm 1,5 l vízzel, megfűszerezem, beleteszem a kockára vágott sütőtököt, később a felkarikázott pórét, ezek a darabok adják meg a leves igazán igazi textúráját. Addig főzöm, amíg a tök megpuhul. Végül beleöntöm a tejszínt, de ezzel már nem forralom tovább. Pirított barna kenyérkockákkal, napraforgómaggal, vagy sajtkockákkal tálalom.































































































































________________________________________































































































































































































































































Csokiszalámi
































































































































































































































































Ez az édesség gyerekkoromat idézi, a Mama gyártotta nekem és a barátaimnak majdhogynem ipari mennyiségben, de soha nem tudott annyit csinálni, hogy elég lett volna. Akkor jártak még az igazán szép idők. Az utcán rohantunk, fociztunk, csavarogtunk, közben pedig be-be szaladtunk egy -egy újabb adag csokiszalámiért.































































































































Akkoriban még alig jártak autók, nem kellett mástól félteni bennünket, mint a cukrosbácsiktól, ám belőlük is kevés kószálhatott a pécsi belváros környékén, ezt abból gondolom, hogy én és a haverok eggyel sem találkoztunk, csak hallotunk róluk az aggódó felnőttektől. De visszatérve a csokiszalámihoz, mindezek a hangulatok és ízek, illatok és napok árasztottak el, amikor a Mama halála után több mint húsz évvel sikerült meglelnem a receptjét.































































































































Élvezzétek ti is az ízét!































































































































































































































































HOZZÁVALÓK: 2 dl víz, 10 csapott evőkanál cukor, 3 evőkanál kakaó ( valódi), 1 csomag vaj vagy margarin, 1/2 kg apróra tört háztartásikeksz, 1 maréknyi mazsola, 1 maréknyi apróra vágott pergelt dióbél, 3-4 kocka rahát (szultánkenyér) apróra vágva, (ezek el is hagyhatók) 1 rumeszenc vagy mandulaeszenc, celofán































































































































































































































































ELKÉSZíTÉS: a vizet a cukorral odateszed főni, kavargatod és amikor elolvad a cukor belekevered a kakaót (hogy szép olvasztottcsoki színe legyen), majd beleteszed a margarint, amikor az is elolvad beleöntöd az apróra tört kekszet, a mazsolát, pergelt diót, rumeszencet, sietősen összekavarod, s még melegen celofánnal/celofánban szalámi alakúra csavarod, és két-három órára beteszed a hűttőbe. Ebből az adagból 2 rúd szalámi lesz.