Gondolatok egy „komment” kapcsán

Egyik publicisztikámra valamelyik kommentezője az adott portálnak - a kialakult vitában - úgy reagált, hogy érdemes megfigyelni, miszerint amíg az úgynevezett jobboldali sajtó folyamatos össztűz alatt tartja a kormányt és az MSZP-t, addig a másik oldalon másként működnek a dolgok.

Elgondolkoztató vélemény és igaz, legalábbis részben, ámbátor azért van némi csúsztatás a dologban, illetve nem is annyira csúsztatás, mint a fogalmak tisztázatlanságának következménye. Nem fogalmaztuk meg eddig eléggé világosan, hogy a jobboldalon felépült az utóbbi nyolc – kilenc évben egy egységes sajtóbirodalom, szerényebben szólva a jobb megalkotta a maga média portfolióját. Az ellenoldalon viszont több, egymástól független orgánum működik és a céljuk sem egységes, csak abban értenek egyet, hogy a bírálat szükséges, függetlenül attól, hogy annak tárgya a politikai libikóka mely oldalán található, kétségtelen, hogy dicséretet viszont csak egyfelé osztanak. Természetesen a baloldalon is vannak elfogult hangok, de ezek önmagukat szorítják ki abból a körből, amelyeket mértékadónak szokás nevezni. Ezzel szemben, ha az ember megfigyeli a jobboldali médiában minden hír, minden kommentár, csakis egyfelé mutathat, mégpedig arra, hogy ez a jelenlegi kormány lop, csal, hazudik, tehetségtelen, és nagyon gonosz.

Nemcsak, hogy értem, de meg is értem azokat, akik szívesen olvassák a saját véleményüket, de azt sehogyan sem tudom felfogni, hogy értelmes emberek miért veszik be azt az ostoba, blőd maszlagot, hogy van aki - pardon akik - még véletlenül sem képesek helyesen lépni, miért hiszik el, hogy létezhet olyan kormány, amely csakis és kizárólag olyan dolgot tesz, ami ártalmas az országnak. Néha komolyan az az érzésem, hogy benne élek egy romantikus regényben, ahol a jó úgy jó, ahogy van, a rossz, pedig maga az ördög. Miért ülnek fel oly sokan a leglátványosabb demagógiának, amely szerint az elmúlt nyolc évben semmi - hangsúlyozom semmi - jó döntés, rendelet, törvény nem született, és miért hiszik el, hogy létezhet valaki, akit csak meg kell választani, és azonnal - már másnap reggel - kezdik is kidugni pici, buksi fejüket - a szent anyaföldből - a szívünknek oly kedves kolbász-kerítés hajtásocskák.

Félreértés ne essék, nem a jobboldali média színvonaláról beszélek, mert annak jelentős része kiváló, nagyszerű erőket tudott magához vonzani, és a színvonalat folyamatosan tartja, már ha a kivételektől eltekintünk, hiszen ami gagyi volt, az az is maradt, de a többség igenis minőségi, annak ellenére is, hogy egyre több és több – az ő szóhasználatukkal- sajtómunkásra van szükségük. Mert azért ne higgyük el, hogy még mindig ballib médiafölény van. Ha tárgyilagosan tekintünk végig a piacon, azt látjuk, hogy kialakult a médiaegyensúly. Az, persze megjósolhatatlan, hogy a folyamat merre halad tovább, ámbátor erre nézvést is van elképzelésem, de ez nem tárgya ennek a kis dolgozatnak.

Konklúzióként levonható, hogy a jobboldalon egy egységes médiatömb áll szemben a ballibnek nevezett zilált csoporttal, és most jutottunk el tényleges mondandómhoz, amely szerint hiba a baloldalhoz sorolni minden olyan sajtóterméket, amely nem ért egyet a jobb gondolataival. Én magamban úgy osztályozom – holott nem helyes skatulyákat használni, de hát az ember már csak ilyen - a sajtó közéletet, hogy van a jobboldali, komoly erőt képviselő termékcsoport, ezzel szemben áll a baloldal kusza, laza szerkezete, és ott vannak még az egyre fontosabb szerepet betöltő tárgyilagos tény-sajtótermékek, amelyek mind a két oldalon látják, úgy a hibákat, mint az eredményeket.