Percről percre léptékkel többen voltak. Gyülekeztek az emberek, tévedés ne essék, nem a zemberek – ámbár ki tudja, lehet, hogy már közülük is ébredeznek nehányan - a Kossuth téren, és most hagyjuk a számháborút, számmágiát: sokan voltak, végre sokan. Különben is az a lényeg, hogy egy bizonyos létszámot felül múljunk, hogy mennyi az, senki sem tudja, és mégis mindenki érzi, mert sajna már megint igaza van Marxnak, amikor arról ír, hogy a mennyiségi változás egy idő után átcsap minőségibe. Jelentem, tegnap, ott a téren április óta először á t c s a p o t t.
A Facebook bebizonyította életrevalóságát, és hogy nemcsak lehet, de kell is az ottani közösséggel (?) számolni. Tény persze, hogy a szervezésbe a hagyományos sajtó is besegített, de ehhez mindenképpen kellet az FB hiteles arculata. Persze a rendezvény bizonyos elemeiben még nagyon fésületlen, olykor átgondolatlan volt, de minden szép, amikor megszületik még az is, ami nem, mindenki Vilmosával szólván: „Csak később válik a szokott pimasszá”. Egyes tünetekre nem árt már jó korán odafigyelni, esetünkben ez a kirekesztő szervezés, amikor a pártokat felszólították a távolmaradásra. Nos, szerintem nagyobb tragédia nem fenyegethet egy országot, mint a demokrácia elsődleges intézményeinek - na nem felszámolása, ennél sokkal cinikusabb a hatalom - kiüresítése, ugyanis a kitömött, ám valójában halott intézményrendszer, akár meg is tévesztheti az oktalan szemlélőt azt a látszatot keltve, hogy minden rendben, mehetünk is tovább, a milyen úton is?
Tehát ha ekkora a veszély, márpedig szerintem ekkora, sőt lehet, hogy még nagyobb is, nos akkor, ahogy a régi mondás tartja: az ördöggel is szövetkezni kell a győzelemér. Abba most ne gabalyodjunk bele, hogy mellesleg akár tetszik, akár nem ezek a pártok lennének hivatottak arra, hogy a Parlamentben is artikulálják az utca - esetünkben a tér - hangját. Abban tökéletesen egyet értek, hogy hívni nem szabad őket, de állítom, eltiltani sem. Hová ez a nagy gőg, valóban úgy gondoljuk még most is, hogy az erő ellentétben a sokat citált állítással nem az egységben, hanem a széthúzásban van?
Nem kellene bedőlni a demagógoknak, akik arról papolnak, hogy ezzel meg azzal nem állok csatasorba még a jó ügyért sem, jól láthattuk ennek az „elvnek” az eredményét az elmúlt hónapokban. A kétkedőknek pedig ajánlom szíves figyelmébe Ancsel Éva fontos művét, a „Szabadság Dilemmái”-t.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése