Utoljára 2010 áprilisában blogoltam, mindössze tíz hónap és mégis milyen rég, szinte sosem volt idő. Azok csatlakozzanak napilapomhoz akik nemcsak arra kíváncsiak mit tud ma a valóság de arra is hogy fordítom én a hétköznapok dolgait a hétköznapok lapjaira. Vendég rovatom, ahol mások érdekes írásait közlöm, továbbra is üzemel.
Magamról
- Pálmai Tamás
- Talán nem meglepő, hogy becsuktam egy jobb időre várva az előző blogomat, a MÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ Van ??????????-t. Ma ugyanis nem a kérdések idejét éljük, itt csapkod a Viharmadár, így mi mást is tehetnék, jövök a szélfelőli átjárón, várva a nyugodtabb időt, amikor ismét kérdezhetek.
2011. január 10., hétfő
Beköszönő 2011
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
ÍZ -LELŐ,: Az íznél is fontosabb néha szubjektív viszonyom az ételhez
BÉCSI KRUMPLISALÁTA
Amikor -hol máshol- Bécsben bécsiszeltet eszik az ember, szinte fel sem tűnik, hogy az a krumplisaláta bizony kicsit más mint a megszokott, illteve ha nem is más, picit ízesebb. Jelentem utána jártam az apró trükköknek és most közteszem ime a hamisítatlan bécsi krumlisali. Ez egy olyan receptúra, amit ezzel meg azzal meglehet még bolondítani, de minek, nincs rá semmi szükség, ez a saláta így jó ahogy van.
Hozzávalók: 1kg kifli krumpli ( nem ilyen, nem olyan KIFLI), 2 fej lilahagyma, 3 dcl víz, 3 evőkanál finom olívaolaj, 2 teáskanál só, 1 teáskanál feketebors, csipetnyi fűszerpaprika
Elkészítés: A hajába mefőzött és megpucolt krumplit apróra vágom, a tálban alaposan mesgózom borsozom, -ez egy fontos trükkje a készítésnek-, mert a sót és a borsot nem a lébe, öntetbe teszem hanem egyensen krumplira, így sokkal jobban átjárja, majd ameddig felaprítom -nem karikára, hanem apróra- a lilahagymát a krumpli szépen magába szívja a sót és a borsot, ekkor hozzá adom a hagymát és leöntöm az egészet a cukros oljos dresszinggel, megszóróm a fűszerpaprikával, majd néhány órára berakom a hűttőbe. hát kérnémszépen így csinálják ezt Hegyeshalomtól nyugatra.
GYUVECS
(kicsit másképp - római tálban)
Lássunk most egy olyan ételt, ami a legvadabb hidegben is a tavasz, a nyár ígéretét hordozza magában. Nekem - be kell vallanom - mindig jókedvem támad, amikor kinyitom a római tálat, és megcsap ennek a finomságnak az illata, ami olyankor hirtelen betölti a konyhát, és valami nagyon biztonságos, meleg párával leng körül, olyan érzésem van ilyenkor, mintha soha semmi baj nem érhetne, hiszen ezen a gőzfelhőn szinte bármi vész elől magam is ellebeghetek minden sérüléstől, félelemtől és szorongástól mentesen. Néha csak állok a párafelhőben, és szinte sajnálom, hogy ezt a bevallom nem túl könnyű, és nem éppen fogyókúrás ételt megeszem majd, és néhány perc múlva ebből is csak a mosogatnivaló edények hada marad. Ezekben a percekben sajnos mindig újra és újra szembesülök minden dolgok mulandóságával, és ennek az érzésnek elhatalmasodásától semmi más nem tud megóvni, mint a Gyuvecs íze, ami ha lehet, még illatánál is finomabb.
Hozzávalók: 50 dkg marhalábszár, ugyanannyi krumpli, 15 dkg rizs, egy normál nagyságú padlizsán, 4-5 db. nagyobb zöldpaprika, egy nagy vöröshagyma, 4-5 db. paradicsom, 4 evőkanál olíva olaj, fél liter húslé, vagy leveskockából készített lé, 5 gerezd fokhagyma, fűszerpaprika, só bors.
Elkészítés: a hozzávalókat felaprítom, a húst és a padlizsánt apró kockára, a krumplit, a hagymát, a paradicsomot karikára. A rizst többször átmosom, majd az alapanyagokat elkezdem egymásra rakni a kiolajozott római tálban. Alulra a krumpli fele kerül, rá a húst, majd a rizst, a hagymát, a paradicsomot, a padlizsánt, a paprikát - közben természetesen idődről időre óvatosan sózom az alapanyagokat - végezetül az egészet befedem a krumpli másik felével. Ezután a zúzott fokhagymával elkevert alaplével alaposan meglocsolom a tál tartalmát. Nagyon gondosan lezárom az edényt a fedelével, és a tál tartalmát előmelegített, 200 fokos sütőbe téve kb. 90 perc alatt készre párolom.
Sólet
(Nem könnyű, de nehéz)
Kedvenc évszakomnak, a nyárnak mindösszesen egy hibája van, nem lehet sóletet enni, mert a kánikula és ez az étel együtt, az öngyilkosság egy igen kifinomult formája, ámbár, ha jól végig gondolom, a jó sólet olyan finom, hogy meghalni is érdemes érte, szóval érte és nem tőle. Az étkeknek ez a koronázatlan királya, hosszú éltem során a legkülönbözőbb receptúrák szerint került már elém és belém, egy dolog volt csupán, amiben egyeztek - a babon kívül - az, hogy bárki készítette, mindig fontosnak tartotta meggyőzni vendégeit arról, hogy az övé az egyetlen, igazi, autentikus recept, holott az enyém az! Félre a tréfával, tény, hogy legalább tizenöt féle sóletet ettem már, és mindegyik nagyon finom volt. Az én receptem néhány dologban különbözik az általánosan ismerttől, de ha kipróbálja, rá kell ébrednie arra, hogy az, amit eddig sóletként tettek asztalára, csak sápadt földi mása volt az IGAZI Pálmai - féle csodának.
Hozzávalók:
1 kg nagy szemű (ló) bab
1 kg nyers füstölt libamell
1 kg marhalábszár
1. pár füstölt libakolbász
2 db libacomb
10 - 12 tojás
40 dkg vöröshagyma
1 fej fokhagyma
3 evőkanál jó minőségű méz
kevés só (a füstölt hústól függően)
pirospaprika
őrölt bors
10 - 15 dkg liszt
10 dkg libazsír
víz a felöntéshez
Kuglihoz (ez egy betét, ami a sütés végére magába szívja az egész étel egységes ízeit, és nagyon finom)
liszt , só, bors, víz
Előkészítés
A babot és a füstölt húst legalább egy éjszakára beáztatom, a tojásokat megmosom, a hagymát és a fokhagymát felvágom. Ezt követi a legfontosabb lépés: az összeállítás, ekkor valamennyi hozzávalót beleteszem a sóletfőző fazekamba (vasfazék a legjobb) alaposan megkeverem, elkészítem a kuglit ( a hozzávalókból egy eléggé kemény kolbászformát gyúrok) ezt a vízzel felöntött, a sóletra teszem (annyi vizet használok, hogy kb. 2-3 újnyival ellepje az alapanyagot. Lefedem a fazekat, majd kenyérbéllel még rá is ragasztom a fedőt. Beteszem a sütőbe az ételt, a lehető legkisebb tűzön, mindenféle bolygatás nélkül, a fedő emelgetés, keverés - kavarás TILOS!, 8-10 órán át sütöm, közben azzal ütöm el az időt, hogy szorongok, sikerül-e ismét az, ami már sokszor megtörtént, az ízorgiától ájult vendégeim dicshimnuszainak szerény elhárítása.
---------------------------------------------------------------
Sütőtökleves
Bevallom, nagy rajongója vagyok a leveseknek. Minden ehető nedves és leves, forró dolgot szeretek így ősszel, de nyáron is. Kicsiny hibámnak érzem, hogy a gyümölcslevesek bennem sokkal inkább a tálban felszolgált üdítőital képzetét keltik, ugyanis nekem egy leves gőzölögjön, az áldóját nekije! No, azt hiszem, régen tárulkoztam ki ennyire a Világnak. Ilyentájt nálam a favorit a sütőtökleves. Mondanom sem kell, minden formájában imádom ezt a kiváló tökfajtát, de azért a leves, az mindent felül ír, itt ugyanis egy olyan étekről beszélünk, ami már megjelenési - pardon - tálalási formájában is tökéletesen adekvát az ősszel, okkersárga és selymes, vidám, de mégsem harsány. Amikor jókedvem van, azért szeretem, mert megerősíti az amúgy eléggé ritka pozitív életélményemet, amikor borús a kedvem, azért főzöm, mert tőle várom, hogy mosolygósra hangoljon, tehát sütőtöklevesre fel!
Hozzávalók: 1 kg sütőtök, 1 db. póréhagyma, 1 kis fej vöröshagyma, 1-2 kisebb krumpli, 2 evőkanál olaj, 2 dl tejszín vagy tej, só, szerecsendió, majoránna, petrezselyemElkészítés: A sütőtök egyik felét és a krumplit lereszelem, másik felét felkockázom. A vöröshagymát apróra vágom. Olajon megpirítom a hagymát, ráteszem a reszelt sütőtököt és a reszelt krumplit, enyhén megsózom. Rövid ideig párolom. Amikor puha a keverék, krumplinyomóval összetöröm, vagy rúdmixerrel pépesítem. Ez a leves alapja. Felöntöm 1,5 l vízzel, megfűszerezem, beleteszem a kockára vágott sütőtököt, később a felkarikázott pórét, ezek a darabok adják meg a leves igazán igazi textúráját. Addig főzöm, amíg a tök megpuhul. Végül beleöntöm a tejszínt, de ezzel már nem forralom tovább. Pirított barna kenyérkockákkal, napraforgómaggal, vagy sajtkockákkal tálalom.
________________________________________
Csokiszalámi
Ez az édesség gyerekkoromat idézi, a Mama gyártotta nekem és a barátaimnak majdhogynem ipari mennyiségben, de soha nem tudott annyit csinálni, hogy elég lett volna. Akkor jártak még az igazán szép idők. Az utcán rohantunk, fociztunk, csavarogtunk, közben pedig be-be szaladtunk egy -egy újabb adag csokiszalámiért.
Akkoriban még alig jártak autók, nem kellett mástól félteni bennünket, mint a cukrosbácsiktól, ám belőlük is kevés kószálhatott a pécsi belváros környékén, ezt abból gondolom, hogy én és a haverok eggyel sem találkoztunk, csak hallotunk róluk az aggódó felnőttektől. De visszatérve a csokiszalámihoz, mindezek a hangulatok és ízek, illatok és napok árasztottak el, amikor a Mama halála után több mint húsz évvel sikerült meglelnem a receptjét.
Élvezzétek ti is az ízét!
HOZZÁVALÓK: 2 dl víz, 10 csapott evőkanál cukor, 3 evőkanál kakaó ( valódi), 1 csomag vaj vagy margarin, 1/2 kg apróra tört háztartásikeksz, 1 maréknyi mazsola, 1 maréknyi apróra vágott pergelt dióbél, 3-4 kocka rahát (szultánkenyér) apróra vágva, (ezek el is hagyhatók) 1 rumeszenc vagy mandulaeszenc, celofán
ELKÉSZíTÉS: a vizet a cukorral odateszed főni, kavargatod és amikor elolvad a cukor belekevered a kakaót (hogy szép olvasztottcsoki színe legyen), majd beleteszed a margarint, amikor az is elolvad beleöntöd az apróra tört kekszet, a mazsolát, pergelt diót, rumeszencet, sietősen összekavarod, s még melegen celofánnal/celofánban szalámi alakúra csavarod, és két-három órára beteszed a hűttőbe. Ebből az adagból 2 rúd szalámi lesz.
Amikor -hol máshol- Bécsben bécsiszeltet eszik az ember, szinte fel sem tűnik, hogy az a krumplisaláta bizony kicsit más mint a megszokott, illteve ha nem is más, picit ízesebb. Jelentem utána jártam az apró trükköknek és most közteszem ime a hamisítatlan bécsi krumlisali. Ez egy olyan receptúra, amit ezzel meg azzal meglehet még bolondítani, de minek, nincs rá semmi szükség, ez a saláta így jó ahogy van.
Hozzávalók: 1kg kifli krumpli ( nem ilyen, nem olyan KIFLI), 2 fej lilahagyma, 3 dcl víz, 3 evőkanál finom olívaolaj, 2 teáskanál só, 1 teáskanál feketebors, csipetnyi fűszerpaprika
Elkészítés: A hajába mefőzött és megpucolt krumplit apróra vágom, a tálban alaposan mesgózom borsozom, -ez egy fontos trükkje a készítésnek-, mert a sót és a borsot nem a lébe, öntetbe teszem hanem egyensen krumplira, így sokkal jobban átjárja, majd ameddig felaprítom -nem karikára, hanem apróra- a lilahagymát a krumpli szépen magába szívja a sót és a borsot, ekkor hozzá adom a hagymát és leöntöm az egészet a cukros oljos dresszinggel, megszóróm a fűszerpaprikával, majd néhány órára berakom a hűttőbe. hát kérnémszépen így csinálják ezt Hegyeshalomtól nyugatra.
GYUVECS
(kicsit másképp - római tálban)
Lássunk most egy olyan ételt, ami a legvadabb hidegben is a tavasz, a nyár ígéretét hordozza magában. Nekem - be kell vallanom - mindig jókedvem támad, amikor kinyitom a római tálat, és megcsap ennek a finomságnak az illata, ami olyankor hirtelen betölti a konyhát, és valami nagyon biztonságos, meleg párával leng körül, olyan érzésem van ilyenkor, mintha soha semmi baj nem érhetne, hiszen ezen a gőzfelhőn szinte bármi vész elől magam is ellebeghetek minden sérüléstől, félelemtől és szorongástól mentesen. Néha csak állok a párafelhőben, és szinte sajnálom, hogy ezt a bevallom nem túl könnyű, és nem éppen fogyókúrás ételt megeszem majd, és néhány perc múlva ebből is csak a mosogatnivaló edények hada marad. Ezekben a percekben sajnos mindig újra és újra szembesülök minden dolgok mulandóságával, és ennek az érzésnek elhatalmasodásától semmi más nem tud megóvni, mint a Gyuvecs íze, ami ha lehet, még illatánál is finomabb.
Hozzávalók: 50 dkg marhalábszár, ugyanannyi krumpli, 15 dkg rizs, egy normál nagyságú padlizsán, 4-5 db. nagyobb zöldpaprika, egy nagy vöröshagyma, 4-5 db. paradicsom, 4 evőkanál olíva olaj, fél liter húslé, vagy leveskockából készített lé, 5 gerezd fokhagyma, fűszerpaprika, só bors.
Elkészítés: a hozzávalókat felaprítom, a húst és a padlizsánt apró kockára, a krumplit, a hagymát, a paradicsomot karikára. A rizst többször átmosom, majd az alapanyagokat elkezdem egymásra rakni a kiolajozott római tálban. Alulra a krumpli fele kerül, rá a húst, majd a rizst, a hagymát, a paradicsomot, a padlizsánt, a paprikát - közben természetesen idődről időre óvatosan sózom az alapanyagokat - végezetül az egészet befedem a krumpli másik felével. Ezután a zúzott fokhagymával elkevert alaplével alaposan meglocsolom a tál tartalmát. Nagyon gondosan lezárom az edényt a fedelével, és a tál tartalmát előmelegített, 200 fokos sütőbe téve kb. 90 perc alatt készre párolom.
Sólet
(Nem könnyű, de nehéz)
Kedvenc évszakomnak, a nyárnak mindösszesen egy hibája van, nem lehet sóletet enni, mert a kánikula és ez az étel együtt, az öngyilkosság egy igen kifinomult formája, ámbár, ha jól végig gondolom, a jó sólet olyan finom, hogy meghalni is érdemes érte, szóval érte és nem tőle. Az étkeknek ez a koronázatlan királya, hosszú éltem során a legkülönbözőbb receptúrák szerint került már elém és belém, egy dolog volt csupán, amiben egyeztek - a babon kívül - az, hogy bárki készítette, mindig fontosnak tartotta meggyőzni vendégeit arról, hogy az övé az egyetlen, igazi, autentikus recept, holott az enyém az! Félre a tréfával, tény, hogy legalább tizenöt féle sóletet ettem már, és mindegyik nagyon finom volt. Az én receptem néhány dologban különbözik az általánosan ismerttől, de ha kipróbálja, rá kell ébrednie arra, hogy az, amit eddig sóletként tettek asztalára, csak sápadt földi mása volt az IGAZI Pálmai - féle csodának.
Hozzávalók:
1 kg nagy szemű (ló) bab
1 kg nyers füstölt libamell
1 kg marhalábszár
1. pár füstölt libakolbász
2 db libacomb
10 - 12 tojás
40 dkg vöröshagyma
1 fej fokhagyma
3 evőkanál jó minőségű méz
kevés só (a füstölt hústól függően)
pirospaprika
őrölt bors
10 - 15 dkg liszt
10 dkg libazsír
víz a felöntéshez
Kuglihoz (ez egy betét, ami a sütés végére magába szívja az egész étel egységes ízeit, és nagyon finom)
liszt , só, bors, víz
Előkészítés
A babot és a füstölt húst legalább egy éjszakára beáztatom, a tojásokat megmosom, a hagymát és a fokhagymát felvágom. Ezt követi a legfontosabb lépés: az összeállítás, ekkor valamennyi hozzávalót beleteszem a sóletfőző fazekamba (vasfazék a legjobb) alaposan megkeverem, elkészítem a kuglit ( a hozzávalókból egy eléggé kemény kolbászformát gyúrok) ezt a vízzel felöntött, a sóletra teszem (annyi vizet használok, hogy kb. 2-3 újnyival ellepje az alapanyagot. Lefedem a fazekat, majd kenyérbéllel még rá is ragasztom a fedőt. Beteszem a sütőbe az ételt, a lehető legkisebb tűzön, mindenféle bolygatás nélkül, a fedő emelgetés, keverés - kavarás TILOS!, 8-10 órán át sütöm, közben azzal ütöm el az időt, hogy szorongok, sikerül-e ismét az, ami már sokszor megtörtént, az ízorgiától ájult vendégeim dicshimnuszainak szerény elhárítása.
---------------------------------------------------------------
Sütőtökleves
Bevallom, nagy rajongója vagyok a leveseknek. Minden ehető nedves és leves, forró dolgot szeretek így ősszel, de nyáron is. Kicsiny hibámnak érzem, hogy a gyümölcslevesek bennem sokkal inkább a tálban felszolgált üdítőital képzetét keltik, ugyanis nekem egy leves gőzölögjön, az áldóját nekije! No, azt hiszem, régen tárulkoztam ki ennyire a Világnak. Ilyentájt nálam a favorit a sütőtökleves. Mondanom sem kell, minden formájában imádom ezt a kiváló tökfajtát, de azért a leves, az mindent felül ír, itt ugyanis egy olyan étekről beszélünk, ami már megjelenési - pardon - tálalási formájában is tökéletesen adekvát az ősszel, okkersárga és selymes, vidám, de mégsem harsány. Amikor jókedvem van, azért szeretem, mert megerősíti az amúgy eléggé ritka pozitív életélményemet, amikor borús a kedvem, azért főzöm, mert tőle várom, hogy mosolygósra hangoljon, tehát sütőtöklevesre fel!
Hozzávalók: 1 kg sütőtök, 1 db. póréhagyma, 1 kis fej vöröshagyma, 1-2 kisebb krumpli, 2 evőkanál olaj, 2 dl tejszín vagy tej, só, szerecsendió, majoránna, petrezselyemElkészítés: A sütőtök egyik felét és a krumplit lereszelem, másik felét felkockázom. A vöröshagymát apróra vágom. Olajon megpirítom a hagymát, ráteszem a reszelt sütőtököt és a reszelt krumplit, enyhén megsózom. Rövid ideig párolom. Amikor puha a keverék, krumplinyomóval összetöröm, vagy rúdmixerrel pépesítem. Ez a leves alapja. Felöntöm 1,5 l vízzel, megfűszerezem, beleteszem a kockára vágott sütőtököt, később a felkarikázott pórét, ezek a darabok adják meg a leves igazán igazi textúráját. Addig főzöm, amíg a tök megpuhul. Végül beleöntöm a tejszínt, de ezzel már nem forralom tovább. Pirított barna kenyérkockákkal, napraforgómaggal, vagy sajtkockákkal tálalom.
________________________________________
Csokiszalámi
Ez az édesség gyerekkoromat idézi, a Mama gyártotta nekem és a barátaimnak majdhogynem ipari mennyiségben, de soha nem tudott annyit csinálni, hogy elég lett volna. Akkor jártak még az igazán szép idők. Az utcán rohantunk, fociztunk, csavarogtunk, közben pedig be-be szaladtunk egy -egy újabb adag csokiszalámiért.
Akkoriban még alig jártak autók, nem kellett mástól félteni bennünket, mint a cukrosbácsiktól, ám belőlük is kevés kószálhatott a pécsi belváros környékén, ezt abból gondolom, hogy én és a haverok eggyel sem találkoztunk, csak hallotunk róluk az aggódó felnőttektől. De visszatérve a csokiszalámihoz, mindezek a hangulatok és ízek, illatok és napok árasztottak el, amikor a Mama halála után több mint húsz évvel sikerült meglelnem a receptjét.
Élvezzétek ti is az ízét!
HOZZÁVALÓK: 2 dl víz, 10 csapott evőkanál cukor, 3 evőkanál kakaó ( valódi), 1 csomag vaj vagy margarin, 1/2 kg apróra tört háztartásikeksz, 1 maréknyi mazsola, 1 maréknyi apróra vágott pergelt dióbél, 3-4 kocka rahát (szultánkenyér) apróra vágva, (ezek el is hagyhatók) 1 rumeszenc vagy mandulaeszenc, celofán
ELKÉSZíTÉS: a vizet a cukorral odateszed főni, kavargatod és amikor elolvad a cukor belekevered a kakaót (hogy szép olvasztottcsoki színe legyen), majd beleteszed a margarint, amikor az is elolvad beleöntöd az apróra tört kekszet, a mazsolát, pergelt diót, rumeszencet, sietősen összekavarod, s még melegen celofánnal/celofánban szalámi alakúra csavarod, és két-három órára beteszed a hűttőbe. Ebből az adagból 2 rúd szalámi lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése