Dog Comedy

 

Péntek óta csak nézek, mint a moziban, az MTV lesüllyedt oda, ahová, még ettől a nagy múltú, kis jövőjű intézménytől sem vártam volna, és éppen ez a kulcsszó – legalábbis azt hiszem - a jövő. A közélet óceánjának arra a tengerfenéki pontjára, ahová sikeresen lenavigálta az intézményt a vezetés, már nem hatol le a józanész napsugarának még a töredéke sem.A már említett napon felbugyogott a hír, hogy ennyi volt, útilaput kötöttek a Nap Kelte producerének és műsorának talpára. Félreértés ne essék, az alábbiakban szót sem ejtek arról, hogy milyen minőséget képvisel ez a műsor, ugyanis a minőségnek a történtekhez semmi köze. A Nap Kelte olyan, amilyen és ezt megbízható szinten hozza éppen húsz éve. Ha a köztelevízió urai által rossznak ítéltetett, hát olyan, ha jónak, akkor meg olyan, ezeknek a dolgoknak ugyanis közük sincs a kirúgáshoz. Az egész dolog olyan - hogy is mondjam - nagyon magyar, és ez a legelszomorítóbb a történtekben, mit nekünk szerződés, kit érdekelnek az olyan hülye kis dolgok, mint felmondási idő, meg ez, meg az.

Kutyakomédia zajlik már megint a szemünk előtt kedveseim, a kuratórium, ugyanis nem járult hozzá az MTV újabb hitelfelvételéhez, és ez volt az a mondva csinált indok, amire a vezetés már hosszú ideje várt azért, hogy léphessen az erősen baloldali beállítottságú reggeli show ellen, a Nap Keltét kirúgták, a Ma Reggelt behúzták, és mindezt alig néhány óra leforgása alatt. Az új műsor egyik markáns - és nem is nagyon bújtatott - üzenete már az első adás alkalmával felbocsátatott a műholdra, ugyanis két politikus vendég volt a stúdióban, az egyik Suchmann Tamás - aki finoman szólva sem tartozik az MSZP pozitív arcélét erősítő politikusok közé – a másik az a Semjén Zsolt, aki több mint két éve a Kossuth téren bejelentette, hogy a kereszténydemokraták és a fiatal demokraták bojkottálják a Nap TV produkcióját. Nos, sokunk örömére a bojkottnak immár vége. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a második adás, amelyben szinte melegváltásban érkezett Kósa Lajos és Rogán Antal, miközben a kiegyensúlyozottság látszat szellemében a kormánypártot az erősen vitatható teljesítményt nyújtó romaügyi államtitkár képviselte.

A két műsor cseréjét, ki - ki politikai beállítottsága szerint ítéli meg, szó sem esik arról, melyik jobb vagy rosszabb, márpedig ha a politika - és ezt láthatjuk húsz esztendeje - a médiát nem annak tekinti ami - üzenetek közvetítőjének - hanem letarolandó harctérnek, akkor a közszolgálati média oda jut, ahol most van, az az a bányász béka ülepe alá néhány száz méterrel. Legalább akkora baj, ha egy politikus arról nyilatkozik, hogy meg kell menteni egy műsort, mintha tapsikol annak megszűnte okán.

Látva az új műsor első három adását, meg kell mondanom, ebbe a műsorfolyamnak csúfolt másfél órás valamibe komoly ízléssel bíró ember - és nem győzöm hangsúlyozni, nem politikai beállítottsága okán - nem fogadhat el meghívást, nem adhatja ugyanis az arcát egy ilyen arcátlan módon létrejött produktum legitimizációjához, aminek szemmel láthatólag más célja sincs, mint az MTV vezetésének kétségbeesett átmentése egy egyelőre még jövőidejű kormány esetére.

Papp Gergő - a műsor vezetője - akit nem egészen érthető módon úgy hirdetnek, hogy Ő fémjelzi a produkciót kissé ügyetlenül, téblábol a Fashion Cafek-ből néhány éve kirakott stílusú bútorok terében - a kényelmetlen kanapés, a kifordított kereszttűz és az átbeszélünk egyik asztaltól a másikig - helyszínek között. A stúdió díszlete az egyetlen, ami tökéletesen adekvát a programmal, hiszen a szürke különböző árnyalatai, és a mosott kék fakó színei uralják. Visszatérve a műsorvezető fémjelére, nem értem a mondatot, a fémjel ugyanis a nemes fémek megkülönböztető jelzése, de mióta tartozik ezek közé a leghétköznapibb alumínium?

Mindezeket egybevetve nagy jövőt jósolok a műsornak, mert az ilyen és ehhez hasonlók sora várható mostanság, de nemcsak a műsorkészítésben, hanem az élet szinte minden területen, mert jó néhányan, már idő előtt elkezdenek igazodni, hogy mihez, azt maguk sem tudják, csak megszólalt pici szívükben a vészcsengő, és ilyenkor tenni kell valamit, mindegy mit, bármit, csak tenni, tenni kell. Olyan ez, mint az öncenzúra, amely az esetek zömében sokkal szigorúbb, mint a valós cenzor, akinek, ha ez bekövetkezik, márpedig be szokott – ahogy azt a szocializmus utolsó évtizedei is bizonyították - semmi más dolga nincs, mint mindig kicsit összevont szemöldökkel üldögélni, azt sugallva, hogy megfelelsz, vagy elmehetsz. Így történt ez most is, Medveczky Balázs - ez a köztévét jelenleg uraló középszintű machiavellista - sem gondolkodik másképp a Nap Kelte kiirtásával. Medveczky és csapata úgy véli, két üzenetet is útjára bocsátott, egyrészt a kuratóriumnak üzente, hogy hátrább az agarakkal, másrészt az ellenzéknek, hogy várom agaraitokat, azokat az agarakat, amelyek - és nem értem miért nem tudja ezt az üzenő - darabokra tépik majd mindazokat, akik az elmúlt, közel egy évtizedben nem velük működtek együtt és ezt - mármint az eltelt időt - nem anulálja egy ilyen elkeseredett, demonstratív lépés.

                   Gondolatok egy „komment” kapcsán

Egyik publicisztikámra valamelyik kommentezője az adott portálnak - a kialakult vitában - úgy reagált, hogy érdemes megfigyelni, miszerint amíg az úgynevezett jobboldali sajtó folyamatos össztűz alatt tartja a kormányt és az MSZP-t, addig a másik oldalon másként működnek a dolgok.

Elgondolkoztató vélemény és igaz, legalábbis részben, ámbátor azért van némi csúsztatás a dologban, illetve nem is annyira csúsztatás, mint a fogalmak tisztázatlanságának következménye. Nem fogalmaztuk meg eddig eléggé világosan, hogy a jobboldalon felépült az utóbbi nyolc – kilenc évben egy egységes sajtóbirodalom, szerényebben szólva a jobb megalkotta a maga média portfolióját. Az ellenoldalon viszont több, egymástól független orgánum működik és a céljuk sem egységes, csak abban értenek egyet, hogy a bírálat szükséges, függetlenül attól, hogy annak tárgya a politikai libikóka mely oldalán található, kétségtelen, hogy dicséretet viszont csak egyfelé osztanak. Természetesen a baloldalon is vannak elfogult hangok, de ezek önmagukat szorítják ki abból a körből, amelyeket mértékadónak szokás nevezni. Ezzel szemben, ha az ember megfigyeli a jobboldali médiában minden hír, minden kommentár, csakis egyfelé mutathat, mégpedig arra, hogy ez a jelenlegi kormány lop, csal, hazudik, tehetségtelen, és nagyon gonosz.

Nemcsak, hogy értem, de meg is értem azokat, akik szívesen olvassák a saját véleményüket, de azt sehogyan sem tudom felfogni, hogy értelmes emberek miért veszik be azt az ostoba, blőd maszlagot, hogy van aki - pardon akik - még véletlenül sem képesek helyesen lépni, miért hiszik el, hogy létezhet olyan kormány, amely csakis és kizárólag olyan dolgot tesz, ami ártalmas az országnak. Néha komolyan az az érzésem, hogy benne élek egy romantikus regényben, ahol a jó úgy jó, ahogy van, a rossz, pedig maga az ördög. Miért ülnek fel oly sokan a leglátványosabb demagógiának, amely szerint az elmúlt nyolc évben semmi - hangsúlyozom semmi - jó döntés, rendelet, törvény nem született, és miért hiszik el, hogy létezhet valaki, akit csak meg kell választani, és azonnal - már másnap reggel - kezdik is kidugni pici, buksi fejüket - a szent anyaföldből - a szívünknek oly kedves kolbász-kerítés hajtásocskák.

Félreértés ne essék, nem a jobboldali média színvonaláról beszélek, mert annak jelentős része kiváló, nagyszerű erőket tudott magához vonzani, és a színvonalat folyamatosan tartja, már ha a kivételektől eltekintünk, hiszen ami gagyi volt, az az is maradt, de a többség igenis minőségi, annak ellenére is, hogy egyre több és több – az ő szóhasználatukkal- sajtómunkásra van szükségük. Mert azért ne higgyük el, hogy még mindig ballib médiafölény van. Ha tárgyilagosan tekintünk végig a piacon, azt látjuk, hogy kialakult a médiaegyensúly. Az, persze megjósolhatatlan, hogy a folyamat merre halad tovább, ámbátor erre nézvést is van elképzelésem, de ez nem tárgya ennek a kis dolgozatnak.

Konklúzióként levonható, hogy a jobboldalon egy egységes médiatömb áll szemben a ballibnek nevezett zilált csoporttal, és most jutottunk el tényleges mondandómhoz, amely szerint hiba a baloldalhoz sorolni minden olyan sajtóterméket, amely nem ért egyet a jobb gondolataival. Én magamban úgy osztályozom – holott nem helyes skatulyákat használni, de hát az ember már csak ilyen - a sajtó közéletet, hogy van a jobboldali, komoly erőt képviselő termékcsoport, ezzel szemben áll a baloldal kusza, laza szerkezete, és ott vannak még az egyre fontosabb szerepet betöltő tárgyilagos tény-sajtótermékek, amelyek mind a két oldalon látják, úgy a hibákat, mint az eredményeket.

A Külügyér esete az elgurult gyógyszerrel,

és némi spéttel

Kissé megkésve írok az esetről, de nem azért, mert most jutott tudomásomra, ami a múlt héten történt, éppen ellenkezőleg, azért vártam mostanáig, mert bíztam abban, hogy végre egy ügynek rendesen vége lesz, ahogy kell, és nem elhal, be kell látnom - életemben nem először de sokadszor - tévedtem. Lássuk tehát, mi is történt néhány napja: Balázs Péter magyar külügyminiszter jól odamondogatott Szlovákiának egy nemzetközi interjújában. Volt ott minden: kisebb testvér okításától Ceausescu hasonlaton át állami zászlófelvonásig, de mellesleg jutott egy oldalvágás Sólyom Lászlónak is, akit hiába figyelmeztettek révkomáromi turnéja előtt a külügyből, hogy talán mégsem jó az időpont - egy szóval minden volt, ami csak kell, pontosabban dehogy kell, éppen ellenkezőleg!

Azt szoktuk mondani viccesen, amikor valaki nehézkesen fogalmaz, hogy bevette a fogalmazásgátló tablettát, nos a napokban ennek ellenkezőjére adott ékes példát honunk külügyminisztere, Balázs Péternek ugyanis nem ártott volna bekapnia minimum egyet a fent említett virtuális gyogyóból, mielőtt leült a Süddeutsche Zeitung újságírójával.

A jó külügyér mondott mindent, ami csak eszébe jutott - vagy neki, vagy a szélsőjobbnak -, első körben, ami most zajlik Szlovákiában, nemes egyszerűséggel párhuzamba állította a román diktátor nevével fémjelzett történésekkel, holott a nyelvtörvény valóban borzalmas, de azért összehasonlítani, mondjuk a falurombolások időszakával, nem egyszerű túlzás, de komoly hozzá nem értés, vagy nevezzük a nevén hazugság. Ezt követte néhány megjegyzés, amely nemcsak hajaz, de azonos is az I. Világháború után oly divatos kultúrfölény-elv emlegetésével. Mint tudjuk, Trianon-t követően volt egy politikai vonulat, amely azt tűzte ki célul, hogy kultúrfölényünket kell biztosítani és bizonyítani a környező népek felett, mert így a nyugat majd hozzásegít „régi dicsőségünk” visszanyeréséhez. Mint kiderült, ez nem egyszerű idealizmus volt, de a lehető legkárosabb sovinizmusba, nacionalizmusba, azt követően, pedig a fasizmusba torkollott. Az interjú e szakaszához tartozott az a meglehetősen rossz mondat is, amelyben arról beszélt Balázs Péter, hogy a mi feladatunk a kisebb testvért európai modorra szoktatni, értsd úgy, hogy mi - akiknek a külügyminisztere ilyen modortalanul, és tegyük hozzá, szakszerűtlenül beszél - fogjuk tanítani szlovák kistesóinkat európai modorra, ez ám a röhej, mert olyan, mintha két koldus oktatná egymást a meggazdagodás fortélyaira. Persze, a nacionalizmus jegyében a riportalany ki nem hagyta volna a másik fél nemzeti zászlajának piciny megcsócsálását sem.

Érdemes a nacionalista színekkel gazdagon pingáló Balász Péter figyelmét felhívni arra, amit éppen az ő kirohanását követő napon mondott egy másik európai – pardon, egy valóban európai - politikus. Angela Merkel a magyar –szlovák viszonyról, mit szépítsük keserűen nyilatkozott a kancellár asszony. Felhívta figyelmüket, na nem a sok évtizeddel ezelőtti történelmi francia - német megbékélésre - nem tette ezt márcsak azért sem, mert ő tudja mi a jó modor, és nem hozott elő saját példát -, ám hivatkozott, a nem oly régi szlovén - horvát vitára, amely az uniós csatlakozás körül zajlott, és amit példaértékűen, tárgyalások útján, európai módon oldottak meg a felek.

Persze lehet, igaz a hír, amely szerint a hosszú Balázs Péter interjúból a külhoni újság leginkább a negatív részeket szerkesztette be, de ne feledjük, hogy amit leírtak, az azért elhangzott, ezt az is alátámasztja, hogy a riportalany - mint tudom - legalábbis eddig nem kért helyreigazítást.

Érthetetlen Balázs Péternek, ennek a jól képzett, tapasztalt karrierdiplomatának a kirohanása, márcsak azért is, mert ha valaki, ő pontosan tudta milyen következményei lehetnek az ilyen megnyilatkozásoknak, különösen akkor, amikor azt egy hivatalban lévő kormánytag - mit kormánytag - külügyminiszter teszi. Vajon miért kacsingat a magyar szakértői kormány diplomáciájának irányítója a szélsőjobb felé, miért akar náluk jó pontokat szerezni, az márcsak mellékkérdés, mi oka lehet lerombolni egy éppen elinduló félben lévő kapcsolatrendezési kísérletet nem sokkal a két ország kormányfőjének reményt keltő találkozója után néhány nappal? Természetesen nem tudom a választ a sorjázó kérdésekre, csak sejtéseim vannak, és el kell árulnom, azok nem éppen lelkesítők.

Tény, hogy Balász Péter nagyot bombázott a saját kapujába, a mi kapunkba, ilyenkor egy szövetségi kapitány – mármint a fociban - elgondolkodik azon, hogy a játékosnak van-e helye a nemzeti válogatottban.

Halihó!

Előszor egy kis címmagyarázat, miért éppen a MIIIIIIIIIIIIIIII VAN???? címmet adtam a blognak? Hiszek abban, hogy mindazt, ami körülvesz bennünket, csak kérdések útján érthetjük meg, igy azután én - a magam részéről - a kijelentő módot meghagynám másoknak.

Hát megtörtént, nem tudtam ellenállni a csábításnak és megnyitottam ezt a blogot. Sokat törtem azon a fejemet, hogy mik is lesznek majd itt, érdemes-e egyáltalán sok milliomodikként nekifogni ennek a naplónak, ami - és ezért is döntöttem az indítás mellett -  nem napló, hanem reflexió-gyűjtemény, amely  vállaltan, és feladatszerűen tökéletesen szubjektív.

Azt szeretném elérni, hogy aki olvassa - mert mit tagdjam, nem magamnak irogatok, ennyi exibicionizmus engedtessék meg nekem - az én - nem szégyenlem a szót - lelkemen át is ránézzen a világ  nekem fontos dolgaira. Ez a "micsoda", amit írok, nem maga a világ , de annak fontos része, az én VILÁGOM.

Azt szeretném, ha ezek a dolgok megérinthetnének másokat is, akár úgy is, hogy vitára, vagy továbbgondolás után éppen ellenkező véleményre sarkallja őket. Fontos és "fontatlan" dolgok között néha valószínüleg eltévedek majd, de sabaj, ezek a firkák nem azzal az igénnyel készülnek, hogy valamennyien helyet kapjanak a "Pálmai Tamás Válogatott írásai" címmel soha ki nem adandó kötetben.

Aki ismer tudja, nem kis egoval áldott-vert meg az Örökkévaló, ennek ellenére fontosnak tartom, hogy a blog Vendégoldal rovatában időről időre közöljem mások, szerintem fontos írásait, még akkor is, ha nem feltétlenül értek egyet azokkal.

A másik kedvencem a Íz-lelő rovatom, amelyben egyes ételek receptjeit, és az azokról eszembejutó gondolatforgácsokat rendezem egybe.

Kérek mindenkit, aki "benéz" hozzám, vegye legalább olyan komolyan a közvéleményt kutató kérdéseimet, és válaszoljon azokra, mint amilyen komolysággal én nézem majd az eredményt.

Igyekszem nap mint nap valamilyen új tartalmat feltölteni, ez a cél - persze, mint tudjuk ettől néha eltér az ember - különösen, ha olyan szétszórt személyiség, mint jómagam.

Maga a blog külső formájában, tartalmi elemeiben soha nem készül el teljesen, mindig változik, bővül a tartalom újabb és újabb alfejezetekkel és ki tudja mivel még? Tervezem például a Mesüge viczek rovatot, amely a zsidó humort reprezentálná,  bloggol majd  Golyó is, akiben a világ leghelyesebb, legbölcsebb négylábúját ismerhettem meg, de indítok majd - ha lesz rá érkezésem - egy riportsorozatot is, persze, hogy mindezekből mi valósul meg, az a jövő zenéje, de tervnek azért szép, ugye?

Hiszem, hogy egy jópofa, néha komoly, néha humoros, intellektuális utazásra indulok, amely során bárki, bármikor be vagy kiszállhat. Hát akkor kalandra fel!