A Fidesz frakció majszterjáról elmélkedve Ady mellé jöhetne még egy kis Shakespeare is: „Ide nekem az oroszlánt is”. Egy szó, mint száz: hódmezővásárhelyi elődje a korán elhunyt Rapcsák András polgármester táskahordozó fiúja iszonyatos tempóban oligarhává fejlődött. Lázár úgy néz le mindenkit, aki nem gazdag, ahogy azt csak egy, az elődeit bankárkormányozó politikus lehet képes, a Fidesz terminus tecnikus -al élve: p o f á t l a n u l.
Mint azt már egy ország tudja, a minap felütötte fejét Lázár János egy 2008-ból származó nyilatkozata, amelyben arról szaval városa közgyűlésében ez a jóember, hogy akinek nincs semmije, az annyit is ér. Mára sajtótájékoztatón cáfolta a luxusautók megszállottja, hogy a választókról beszélt volna, ugyan, Ő a helyi közéletben tevékenykedő képviselőtársairól mondta az inkriminált mondatot vagyonnyilatkozatuk okán. Tehát nyugiság van emberek, Lázár úr nem foglalatoskodik a pórnéppel, arról ő is tudja, hogy szegény, és felemelkedésükön munkálkodik, azt viszont kikéri magának, hogy az képviseljen bárkit is, aki olyan mulya, hogy nem tudja még a saját zsebét sem jó alaposan megtömni. Na ne má! Gondolkodjunk el, és azonnal kiderül, milyen igaza van Lázár elvtársnak, és milyen jó példával járt elől már az előző ciklusban is, hiszen a dobogó legfelső fokán végzett, mert ő vette fel hónapról hónapra a legmagasabb költségtérítést a parlamenti képviselők közül. A fenti munkasikeren felbuzdulva a választások után már, mint az állampárt frakcióvezetője tolt magának egy luxus verdát, amúgy városilag és államilag finanszírozva, mert csípi, tehát saját teóriája szerint ő kiválóan képviseli mások érdekeit, hiszen a sajátjával is ezt teszi.
Lázár János meglehetősen nagy tévedésben van akkor, amidőn a nincstelen önkormányzati politikusokat megélhetési politikusnak aposztrofálja, mert azt annak idején egy bizonyos Demeter Ervin nevű MDF-ből a Fideszbe pártoló politikusra szabták, aki mint később bebizonyosodott, sokszorosan jól járt, amikor gerincvesztve a győztesek csizmájához csapta magát.
Végighallgatva a közel három esztendős megszólalás okán keletkezett Fideszes, valamint Lázár féle magyarázkodást, amelynek fő eleme az elmúlt nyolc év felemlegetése volt, ezzel persze Öszöd mellé emelve Hódmezővásárhelyt, ismét végig kellet élnem azt a velőtrázó érzést, ami akkor kerít hatalmába, amikor még a bocsánatkérés is pökhendi, de nem azért, mert úgy sikeredett, hanem direkt. Úgy látszik Kétharmadosék még a legalapvetőbb veszélyérzetüket is elvesztették, és az sem érdekli őket, hogy a buszon, villamoson, vonaton utazók hangulata, már közel sem diadalittas, sőt, egyre kritikusabb, amit az is jól jelez, hogy az FB is elég egy ötvenezer fős tüntetés gründolásához. Persze tart még az a sokat citált kétharmad, de ha Adyval kezdtem, akkor a márciusban oly időszerű Petőfivel végezem: azt is lassan kikezdi a tenger, mert „Azért a víz az úr”.
